A hó fehér halmai lassan végleg elillannak a Roxfort parkjának fagyos füvéről. A tavasz első meleg csókjai már letörték az ablakokon ülő jégvirágokat. Ám ez a tavasz nem hoz enyhülést... mert létezik csontrepesztő hideg az ismeretlenben, létezik könny, létezik jajgatás a falakon túl. A Félelem minden védett zugba vet egy pillantást. Érted már? Ez a tavasz nem olyan, mint a többi. Mert itt nincsenek többé évszakok, nincs nappal, nincs éjszaka, nincs megszokás, nincs menekvés. Itt háború van. A Jó háborúja, melyet a Gonosz ellen vív.
Voldemort nagyúr ereje teljében, dúskál egyre gyarapodó hatalmában, seregébe pedig egyre többen lépnek be. Ki kényszerből, ki meggyőződéssel, ám egy mindükben közös. Hidegvérrel gyilkolnak. Férfit, nőt, gyermeket. S mikor villan a zöld fény, mikor a ház felett megpillantod az átkozott billogot, mikor a koponya a kígyó farkába mar... Te már tudod. Elkéstél.
Az ellenállás azonban titkos szárnyakat bontogat. Albus Dumbledore utasítására a Roxfort falai közt titkos önképzőkör indul útjára, a Főnix Rendje, amelyben szívesen látnak minden diákot, aki síkra kíván szállni a sötétség erőivel szemben, vagy csupán önvédelmet tanulna. A Tekergők pedig készek az utolsó félév minden pillanatát megragadni a bajkeverésre... pedig az élet mostantól nem csupán tekergésből áll!
A Roxfort, Albus Dumbledore és más tanárok kivételével, mégsem helyezkedhet egyértelmű álláspontra. A mágiaügyi miniszter retteg, személyes védelme milliókba kerül a minisztériumnak. És félelme nem teszi lehetővé, hogy a brit varázslóképző nyíltan állást foglaljon. Így sokan úgy tesznek, mintha ez is csupán egy újabb tavasz lenne... egy újabb töredék az éledő természet csodájából. Egy újabb március. Talán ez vall bölcsességre, hiszen ki tudja, hoz-e még a kikelet márciust számunkra?